Túlérzékenyek

Válás, mert van, hogy menni kell

Ezt az írásomat Müller Péter szavai inspirálták, és az, hogy bármennyire is család-centrikus vagyok, nem vagyok válásellenes sem. Van úgy, hogy megszakad valami, és még mielőtt a szív is megszakadna muszáj továbblépni. „Jobb egyedül menni szorongva és szomorúan, mint másokkal olyan úton, amely méltatlan hozzánk. – Ez a mondat tényleg “útravaló”. Mert úton járunk, de… Tovább »

Feminizmus: a nemi szerepek és a gondosodás, ami mindenek felett áll

Aki a feminizmust alapjaiban támadja, az a női egyenjogúságot kérdőjelezi meg, és elfogadja a nőkkel szembeni diszkriminációt. Elfogadja, hogy a férfiak magasabb rendűek, mint a nők, és olyan jogaik vannak, amelyek a nőket nem illetik meg. Igen feminista vagyok, egy feminista anya, akinek van fia és lánya is. Hiszek a család összetartó erejében, és vagyok… Tovább »

Vasárnapi idegbaj a leckével

Dehogy írtunk szombaton a nyomasztó szürkeségben, a zuhogó esőben leckét, elég szörnyű, hogy az embernek így a nagy tavaszi várakozásban a lakásban kell senyvedni, nem terhelhetem a gyereket még a leckeírással is. Na, jó azért késő délután mégis belém szállt a kisördög, és diktatórikus módon kényszerítettem őt, hogy legalább a határidős online angol leckét csinálja meg…. Tovább »

Megbocsátok és elengedlek

Manapság úton, útfélen azt lehet hallani, hogy milyen fontos a megbocsátás, de ugyan határozzuk már meg, hogy mit is jelent ez a fogalom, és hogyan is kellene gyakorolni a nemes megbocsátást a valós életben. Hirtelen betört egy emlék a gondolataim közé: otthon voltunk nálam, az én lakásomban. Fülledt nyári meleg volt, és nem volt rajtam csak… Tovább »

Élet hasad az élő fában

Megláttam ezt az alkotást, és hirtelen nagyon vegyes érzések fogtak el, ezért megkértelek titeket a Facebook oldalamon keresztül, hogy írjátok le, hogy mi az első gondolatotok, amikor megpillantjátok a képet. Engem nagyon bánt ez a kép, mert MANIPULATÍVNAK tartom. Egy anyaméhben fejlődő, gyönyörű, születendő, új életet ábrázol, az áldott állapotot, a várandóságot, az anyaságot, a… Tovább »

Érzékenység és Önelfogadás

A hiperérzékenyek sokszor úgy érzik, hogy különböznek a többi embertől, de nem tudják, hogy ennek mi az oka. Bizonyos esetekben kívülállónak érzik magukat, amikor kritikusan azt mondják rájuk, hogy te olyan más vagy, olyan furcsa vagy – túl érzékeny, túl félénk, visszahúzódó vagy, megkérdezik tőlük, hogy “miért nem jössz te is a partira, amikor mindenki… Tovább »

Ne tegyétek tönkre a hegyet!

Van egy kis tér a Sashegyen, ahova én hazajárok. Érzelmileg kötődöm ehhez a helyhez. Amikor külföldön éltem, és a hazára gondoltam, akkor a Sashegyet, és az innen látható csodálatos budapesti panorámát képzeltem el lelki szemeim előtt. Ez az a hely, ez az a környék, ahol oly sok boldog órát eltöltöttem kisgyerekkorom óta. Emlékszem, ahogy apukám… Tovább »

Tavaszra várva

Tavaszra várva Tavaszi várakozás: annak is hangulata van, hogy annyira várjuk már a tavaszt. Ez az az évszak, amely legpozitívabban képes hatni ránk. Ahogy kivirágzik a természetben az új élet, valahogy úgy tervezzük, álmodjuk meg magunknak mi is azokat a dolgokat, amelyekre legjobban vágyunk az életünkben. Ehhez találtam ki ezt a mini imaginációs gyakorlatot, amely segít abban,… Tovább »

A 2008-AS NÜRNBERGI BAJNOKOK – mert minden gyereknek joga van a boldogsághoz

Egy olyan iskolai focicsapat nyerte meg 2008-ban a nürnbergi városi általános iskolák közötti bajnokságot, amelynek tagjai egytől egyik külföldi gyerekek voltak. Olyan gyermekek, akiket ilyen, vagy olyan okból Németországba sodort az élet. Voltak köztük igazi menekültek, gazdasági kivándorlók, és olyanok is, akik családi okok miatt kerültek külföldre. Ezeknek, az akkor 11-14 éves kiskamaszoknak az volt a feladatuk, hogy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!