Túlérzékenyek

Feminizmus: a nemi szerepek és a gondosodás, ami mindenek felett áll

Aki a feminizmust alapjaiban támadja, az a női egyenjogúságot kérdőjelezi meg, és elfogadja a nőkkel szembeni diszkriminációt. Elfogadja, hogy a férfiak magasabb rendűek, mint a nők, és olyan jogaik vannak, amelyek a nőket nem illetik meg.

Igen feminista vagyok, egy feminista anya, akinek van fia és lánya is. Hiszek a család összetartó erejében, és vagyok annyira konzervatív, hogy vallom az egyenjogúság mellett, a „férfi-nő” tradicionális szerepeket is.

 

Mit is jelent ez? Nem okoz gondot a mosás, főzés, vasaltam már milliószor férfiinget. Viszont a kocsiban hagyom az ásványvizes kartonokat, nem én fogom a vékony karjaimmal az emeletre felcipelni, és, ha nem muszáj, nem én fogom a tiplit sem beverni a falba. Viszont, szívesen bepakolom ebéd után a mosogatógépet, de azt azért jó néven veszem, ha segít a család az étkezőből kihordani a konyhába a dolgokat ehhez. Megtehetném ezeket is persze, csak nem akarom, mert, ahol egyenjogúság van, ott a feladatok is megoszlanak. Ezen kívül, pont ugyan annyi jogom van a szabadidőm hasznos eltöltésére, mint bárki másnak körülöttem, és pont ugyan annyi jogom van a tanuláshoz, önképzéshez, mintha férfi lennék.

Na és akkor mi a helyzet a pénzkereséssel ebben a nagy egyenjogúságban?  A pénz az egy eszköz, amiből a mai világ értéket csinált. Az ma a mértékadó, hogy kinek mennyi pénze van, ki mennyi pénzt keres. Az, hogy az ember hogyan neveli a gyerekét, hogy fog-e húszéves korára az a gyerek, immár fiatal felnőttként esetleg neurotikus, depressziós, szorongásos vagy akár borderline tüneteket produkálni az nem számít, az nem mértékadó. Így az sem, hogy mi kell ahhoz, hogy egy családi közösség a mai világban működőképes legyen.

Figyelem az embereket, és kényszeresen keresem azokat, akiknek a relatív magas IQ-juk mellett magas az érzelmi intelligenciájuk is. Tele van a világ,  „ki, ha én nem…” magukat nagyon tanultnak, okosnak tartó emberekkel, de hol vannak az érzelmi készségek, képességek ezek mellett. Azok a finom interperszonális működési rendszerek, amelyeken keresztül az ember felismeri a saját szükségletein túl a másik ember igényeit, vágyait, érzéseit is, azokat megérti, és amelyek alapján oda tud figyelni a másikra. Hol van a másokról való gondoskodás képessége, anélkül, hogy ezért bármit várnánk cserébe.

Az az anya, aki a testét adja a születendő gyermekének, függetlenül attól, hogy kislány, vagy kisfiú lesz az, önzetlenül teszi ezt. Manapság már nem azért szülnek a nők, hogy legyen utánpótlás a munkában a földeken, vagy, hogy majd legyen valaki, aki idős korukra gondoskodik róluk. Közben a nő elfogadja a terhességgel járó kellemetlen testi érzeteket is, mert azért van ebből is bőven, a hányingertől a lábdagadásig bármi jöhet. Elfogadja a terhességi csíkokat, a szoptatás utáni megereszkedett melleket, a kialvatlanság miatti szem alatti sötét karikákat, az éjszakai virrasztásokat stb.

A gyermek fejlődése szempontjából elvileg tudjuk, hogy az az optimális, ha az anya az első években a gyerekkel van otthon, és ez a legtöbb anyának így is természetes. Másrészről mi történik a nő életében ezekben az években? Kiesik a munkahelyi életből, nem fog pénzt keresni, lassítja az előrejutását a munkahelyi ranglétrán. Kisgyerekes anyaként általában rosszabbul lesz a munkahelyen pozicionálva egy hasonló képességű férfikollégával szemben, amelynek az is oka, hogy a nő, aki elsősorban anya, fog otthon maradni, és kiesni a munkából, a produktivitásból, ha a gyerekkel bármi gond van. Mit vár ezekért a nő, az anya cserébe? Általában semmit!

Ezek mind olyan unalmas, sokat ismételt mindennapi dolgok, amelyet akár fölösleges is lenne leírni, de én mégis megteszem, mert része ez is annak az adok-kapok játszmának, amelyek mentén szerveződik az emberek élete, és, amely alapján vagy működőképes lesz a rendszer, vagy nem.

Mi van akkor a másik oldalon?  Miről is szólnak azok a maradi férfiszerepek? Például náluk is felmerül a másokról való önzetlen gondoskodás igénye és képessége. Igen, ahogy az anyának természetes, hogy a saját testéből táplálja a csecsemőjét, olyan természetesnek kell lenni, annak is, hogy a férfi teljes vállszélességgel a családja mögé álljon, és biztosítsa ennek a kis közösségnek az egzisztenciáját, legalább arra a kicsi időre teljes erőbedobással, amíg a másik élete a kisgyermek otthoni nevelésével, gondozásával telik. Mondhatjuk úgy is egyszerűen, hogy tolja haza a pénzt önzetlenül, amely nélkül ma, a mi társadalmi rendszerünkben nincs élet. Persze nem kell talicskával tolni, csak a lehetőségek mértékében. A lényeg abban rejlik, hogy képes-e a férfi felelősséget vállalni a családjáért, képes-e a saját férfi mivoltában gondoskodni róla.  A pénz az csak egy eszköz ehhez, ha nem megy a pénzkeresés, építhet házat is a szeretteinek, megtermelheti az élelmiszert, a felesleget elcserélheti adott esetben a gyerekorvos szolgáltatásaiért, a gyerekei tanszereiért stb.

A lényeg az mindig a gondoskodáson van. A mai világban az is előfordulhat persze, hogy átmenetileg felcserélődnek a szerepek. Ez velünk is megtörtént, és akkor, a mi életünkben az volt az egyetlen járható út. Fiatalon mentem férjhez, mind összesen 21 éves volt a férjem, amikor a kisfiúnk született. Ő nappalin tanult a BME építőmérnöki karán, amely nem tartozik a könnyű tanulmányok közé. Valakinek dolgozni kellett, mert meg kellet élnünk valahogy, és nekem lehetőségem volt délutános műszakban állást vállalni, és még jól is kerestem a menő szálloda recepcióján. Délelőtt a gyerekkel játszottam, közben megfőztem az ebédet, majd elmentem dolgozni, és én hoztam haza a pénzt.  Délután a férjem pelenkázta a gyereket, este neki kellett fürdetni, lefektetni a kicsit, és mellette még tanulhatott is. Nem lett ettől kevésbé férfias, sikeresen le is diplomázott, és közben tanultuk együtt, közösen a másik emberről való gondoskodás képességét is.

A gondoskodás képessége nemtelen, egyetemes, ösztönös emberi képesség, amely nélkül nincs párkapcsolat, nincs család, nincs bizalom, intimitás és megbecsülés. Aki nem képes önzetlenül gondoskodni a másikról, aki nem tartja be az adok – kapok szabályait, az ne is várjon semmit az élettől, mert csak hazudhatja magának a boldogságot!

     

Írásom talán bánthatja azokat, akik nem a hagyományos férfi – nő szerepek szerint élik az életüket. El kell fogadnunk azokat az embertársainkat, akik nem a biológiai -, hanem a társadalmi nem kategóriában gondolkodnak, de ez egy szűk réteg ma még, és szerintem egy megfelelően magas intellektus is kell hozzá, plusz egyfajta „sértődöttség” érzése is, amely a társadalom különböző területein tapasztalható kirekesztettségből, megkülönböztetésből ered. Ez a vonal azonban nem lesz most még mértékadó. Azért nem, mert a tömeg most még nem ezek szerint gondolkodik, az emberek többsége a hagyományos férfi – nő nemi szerepek szerint él, ezért legelső soron ezeket a szerepeket kellene megtanulni, a helyén kezelni.

Az érzelmi intelligenciáról itt olvashatsz

 

Kérlek a bejegyzéseket a forrás megadásával másold! 

Ha van kedved, bal oldalon csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapatot építhetünk együtt.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson az információ!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!