Nincsenek egységes szabályok arra, hogy egy hiperérzékeny embernek pontosan milyennek kell lennie.
Hiperérzékenység alatt egy genetikai eredetű személyiségvonást értünk, ahol a fokozott érzékenység jelentkezik, mind a belső, mind a külső ingerekre, amelynek oka az agyi feldolgozórendszer különbségeiben van. Dr. Elaine N. Aron amerikai klinikai szakpszichológus professzor a téma kutatása során megalkotott egy 27 tételes pszichológiai tesztet, amelyet azóta szerte a világon használnak kutatási célokra. Amikor az eredeti angol nyelvű tesztet kitöltöttem, magam is meglepődtem, mert az eredményem pontértéke az átlagos szint felett volt, amely azt jelenteti, hogy én valóban hyperérzékeny vagyok.
Az alábbiakban a saját magam szemszögéből jellemzem, azokat a tényezőket, amelyek különösen jellemzőek lehetnek egy túlérzékeny emberre.
- Érzékelem, felfogom a környezetemben lévő finom ingereket. Azonnal észreveszek egy miniatűr félrepillantást, vagy egy apró hangszínváltást is a beszélgetésben. Látom a szemed csillogásából, hogy mire gondolsz éppen.
- Pont az előzőek miatt, hogy egyszerre nagyon sok ingert képes vagyok részletesen érzékelni a környezetemben zajló dolgokról, kicsit hamarabb elfáradok szellemileg. Könnyebben terhel túl a sok, erős érzékszervi inger, és ilyenkor el kell vonulnom egy kis időre, esténként néha napján egyedül kell lennem a saját gondolataimmal, a saját érzéseimmel. Amit ilyenkor legjobban szeretek, az a meditáció, amikor ki tudom kapcsolni a gondolkodó, folyton analizáló énemet, vagy az esti bújás a kislányommal, amikor csak azt kérem, hogy feküdjünk 5 percig csöndben egymás mellett. Amikor nagyon fáradt vagyok, akkor viszont inkább egy aktív meditációt választok, felteszem a fülhallgatót, hallgatom a lágy zenét, és rajzolok közben.
- Ha te szomorú vagy én is az leszek. Hatással van mások hangulata rám. Amikor kicsik voltunk, és a húgom kikapott valamiért, én is sírtam vele együtt. Az empátia nagy erőssége a hiperérzékenyeknek.
- Ha, már a sírásnál tartok, hát én aztán tényleg könnyen elérzékenyülök bármin, és akkor bizony folynak a könnyeim. Megnéztem egy pár hónapja az egyik kedvenc filmem újra, (Kay Pollak: Hétköznapi mennyország a címe, ajánlom neked is) és pont ugyanúgy sírtam rajta, mint amikor először láttam.
- Érzékeny vagyok a fájdalomra, én nem kínzom magam, ha elkezd fájni a fejem, már dobom is be a fejfájás csillapítót.
- Érzékeny vagyok az erős, különösen a villogó fényekre, a kellemetlen szagoktól azonnal rosszul leszek, zavarnak a hangos zajok, főleg a szirénák visítása, még akkor is automatikusan odafigyelek, ha ablaküvegen keresztül szűrődik be az utcáról a sziréna zaja.
- Szeretem a művészetet, a zenét, a finom műalkotásokat, a táncot, balettet és magát az alkotást is. Ez nálam természetes, hiszen dizájner vagyok az egyik identitásommal, ami azért összefügg a érzékenységemmel is. A művészek között nagyon sok a túlérzékeny ember. Élvezem a finom illatokat, (bármikor megállok az utcán megszagolni egy rózsát) a jó ízeket, a szép hangokat, nem csak a zene hangját, a tenger morajlását is, a madarak csicsergését, a falevelek susogását a lágy szélben.
- Maximalista, adott esetben perfekcionista, lelkiismeretes ember vagyok. Amikor egy munkát elvállalok, vagy, ha egy feladathoz a nevemet adom, akkor azt igyekszem a végtelenségig tökéletesíteni. Figyelek rá, hogy ne hibázzak, hogy ne felejtsek el dolgokat, na jó ez az utóbbi nem mindig sikerül.
- Szeretem, ha egyszerre csak egy mindenre kell koncentrálnom, feszültté tesz, ha hirtelen túl sok mindent kell egy időben figyelnem, koordinálnom. Ennek okát abban látom, hogy szeretek elmélyedni egy-egy feladatban, amikor képes vagyok átélni a FLOW (áramlás) élményt, ehhez pedig koncentrált figyelem szükséges.
- Zavar az erőszak, a kegyetlenség, zavarnak a káromkodó, közönséges, agresszív emberek. Tudatosan elkerülöm pl. az erőszakos filmeket, tv műsorokat.
- Könnyen megijedek. Kerülöm az ijesztő helyzeteket, nem vágyom a borzongásra, nem ülök fel a szellemvasútra, és nem fogok soha bungee jumping-olni sem.
- Ösztönösen figyelek mások szükségleteire (és igyekszem ezt bizonyos szituációkban nem túlzásba vinni).
- Megviselnek az életemben történő változások. Sokszor költöztem az elmúlt 15 évben, és ez nekem mindig nagy feszültségforrás volt. Szeretem a tervezhető, kiszámítható dolgokat, persze tudom, hogy jól jön néha egy kis spontaneitás is, mert ezekből a pillanatokból születnek az ember legszebb emlékei.
- Ha nagyon éhes vagyok, akkor nehezen tudok koncentrálni, elvonja a figyelmemet ez is.
- Belső életem gazdag és összetett, leegyszerűsítve soha nem unatkozom, ha éppen nem csinálnék semmit, akkor is gondolkodnék valamin.
- Már a szüleim és a tanáraim is érzékeny gyereknek tartottak. Ha versenyhelyzetben, vagy egy feladat elvégzése közben figyelnek, feszült leszek, és sokkal rosszabb teljesítményt nyújtok, mint amire képes vagyok. Ez egy tipikusan jellemző dolog a hiperérzékeny introvertáltakra, viszont nagyon jól lehet kezelni, az izgalmat, oldani a szimpatikus idegrendszer túlműködédsét pl. különböző mindfulness technikákkal, ahol tudatosan vagy jelen az életed különböző szituációiban.
Ha kitartottál az olvasásban, eljutottál ennek a hosszú írásnak a végére, és átfutod újra a vastag betűs részeket, lehet, hogy ráeszmélsz arra, hogy mennyi minden jellemző rád is a fentiekből, amelyből arra következtethetsz, hogy te is a hiperérzékeny emberek körét gyarapítod, ugyanis a kutatások alapján ide tartozik az emberiség kb. 20%-a.
Dr. Elaine N. Aron könyvei magyarul is megjelentek már, ajánlom mindenkinek az olvasgatását, hiszen a szerző nem a szakmai közönségnek írta ezeket, hanem minden ember számára, aki érdeklődik a téma iránt.
Kérlek a bejegyzéseket a forrás megadásával másold!
Ha van kedved, bal oldalon csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapatot építhetünk együtt.
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson az információ!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: