Egyetemi, pszichológia diplomamunkám megírása során kértem a közreműködéseteket egy online kérdőív kitöltésében, amelyet szeretnék még egyszer megköszönni. A kitöltés során sokan jeleztétek, hogy szeretnétek visszajelzést kapni a vizsgálat eredményeiről, amelyet az alábbiakban foglalok röviden össze.
A dolgozat az ingerfeldolgozási érzékenység és az érzelmi intelligencia (érzelmek észlelése, használata és szabályozása) kapcsolatát vizsgálja a depresszió faktor kontroll alatt tartásával. A vizsgálatban 254 fő (18 év feletti, magyar nők és férfiak, átlagéletkor közel 30 év) vett részt, akik kitöltötték a Hiperérzékenység mérésére szolgáló kérdőív magyar nyelvre fordított változatát, egy érzelmi intelligenciát – és egy depressziót mérő kérdőívet. (A statisztikai elemzések során a személyeket depresszió pontszámuk alapján két csoportba soroltam: 1) normál hangulati állapotot vagy enyhén depressziós állapotot mutató személyek, 2) közepesen súlyos vagy súlyos depressziós állapotot mutató személyek.)
Aron és Aron (1997) kutatásai alapján a magasabb szintű ingerfeldolgozási érzékenységgel jellemezhető személyek az őket ért ingerek mélyebben, alaposabban dolgozzák fel, amelynek okai az agyi, szenzoros feldolgozórendszer működéseinek az eltéréseiben találhatóak. Korábban nem vizsgálták még azt a kérdést, hogy hatással van-e az érzelmi intelligenciára az, hogy a hiperérzékenyek máshogy érzékelik, és dolgozzák fel az őket ért ingereket, a nem hiperérzékenyekhez képest. A hiperérzékenységről bővebben itt olvashatsz: Hiperérzékenység
A vizsgált mintában a középsúlyos- súlyos depressziós személyek száma, majdnem duplája volt az országos átlagnak, ezért fontosnak tartottam, hogy pár szóban írjak a depresszióról is, amelyet az alábbi bejegyzésben olvashatsz: A depresszió és az érzékenység
A vizsgálat célja az volt, hogy feltárja az esetleges összefüggéseket a hiperérzékenység és az érzelmi intelligencia között a depresszió faktort figyelembe véve. Kiindulópontom szerint a hiperérzékenyek, a részletekre jobban kiterjedő, alaposabb, hosszabb ideig tartó ingerfeldolgozásuk révén képesek az érzelmeket is, pontosabban érzékelni, feldolgozni, és használni a problémamegoldásban. A vizsgálat során 4 hipotézist állítottam fel, amelyből az alapfeltevés a következő volt: “a hiperérzékenység és az érzelmi intelligencia összefüggésben áll, és feltételezem, hogy a hiperérzékeny embereknek magasabb az érzelmi intelligenciája, mint a nem hiperérzékenyeknek.”
A korrelációs (kapcsolati) elemzések több változónál mutattak statisztikailag szignifikáns kapcsolatot, de az alapfeltevéseket, amelyeket az érzelmi intelligencia (EQ) és az ingerfeldolgozási érzékenység (SPS) kapcsolatára állítottam fel, nem tudtam maradéktalanul igazolni. Az eredmények azt mutatják, hogy szignifikáns gyenge pozitív kapcsolat van a hiperérzékenység és az érzelmi intelligencia között a depresszió faktor kontrollja mellett. Ez azt jelenti, hogy miután kizártam a mintából a középsúlyos- és súlyos depressziós személyek kérdőív adatait, a normál hangulati állapotú/enyhén depressziós személyek esetében megfigyelhető volt, hogy minél magasabb érték jellemezte az ingerfeldolgozási érzékenységet (hiperérzékenység), annál magasabb volt az érzelmi intelligencia szint is. Azonban a nemek szerinti elemzés során megállapítottam, hogy ez csak a nőkre jellemző. A nők esetén a depressziótól függetlenül pozitív kapcsolat volt az érzelmek észlelése/kifejezése és a hiperérzékenység között, és a depresszió kontrollja mellett az EQ további két alfaktorával (érzelmek használata és szabályozása) is, amely azonban nem magyarázható egy magasabb érzelmi intelligenciával, mert a mintában nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az EQ-nál a nemek tekintetében. További kérdést vet fel, hogy, ha nincs eltérés az érzelmi intelligencia esetén a nemek között, akkor mi okozta azt a mintában, hogy a nőknél megjelent egy szignifikáns pozitív együttjárás az EQ és az SPS között, a férfiaknál pedig nem.
Az adatok elemzése során a különböző tényezőket tovább szűkítettem, ahol a következő eredményeket kaptam:
Hiába jellemző a hiperérzékenyekre, hogy könnyebben elérzékenyülnek, adott esetben könnyebben elsírják magukat, kerülik az intenzív ingereket, ez a vizsgálati minta alapján nem áll kapcsolatban azzal, hogy ezen okok miatt a hiperérzékenyek kevésbé tudnák szabályozni az érzelmeiket.
A hiperérzékenyek az ismétlődő averzív tapasztalatok által, vagy a szociális erőforrások hiányától könnyebben depressziósokká válnak, a jól szocializálódott hiperérzékenyeknél viszont Aron és Aron szerint a depresszióra való hajlam mértéke nem tér el a nem hiperérzékenyekétől. Ezek, és a saját mintám eredményei alapján (a közép/súlyos depressziósoknak szignifikánsan magasabb volt az SPS értékük, és szignifikánsan alacsonyabb az érzelmi intelligenciájuk, mint a normál/enyhe depressziósoknak) azt következtetést tudom levonni, hogy,
ha a magas hiperérzékenységhez magas érzelmi intelligencia szint társul, és a személy biztonságos, odafigyelő környezetben szocializálódott, akkor az segíthet elkerülni a depresszió kialakulását a hiperérzékenyeknél. A hiperérzékenyek igaz fokozottan érzékenyek, mind a külső, mind a belső ingerekre, amelyek túlterhelik az idegrendszerüket, de a magas érzelmi intelligencia lehetőséget adhat, hogy az őket ért ingerhatásokat jobban be tudják azonosítani, szabályozni és használni, és ezzel meg tudják előzni a depresszió kialakulásának lehetőségét.
Az érzelmi intelligenciáról itt olvashatsz egy kis összefoglalót: Érzelmi intelligencia
Kérlek a bejegyzéseket a forrás megadásával másold!
Ha van kedved, bal oldalon csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapatot építhetünk együtt.
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson az információ!