A hiperérzékenyek sokszor úgy érzik, hogy különböznek a többi embertől, de nem tudják, hogy ennek mi az oka. Bizonyos esetekben kívülállónak érzik magukat, amikor kritikusan azt mondják rájuk, hogy te olyan más vagy, olyan furcsa vagy – túl érzékeny, túl félénk, visszahúzódó vagy. Kellemetlenül érzik magukat, amikor megkérdezik tőlük, hogy “miért nem jössz te is a partira, hszen mindenki ott lesz”. Igazából, ezekkel a kijelentésekkel sokszor nem tudnak mit kezdeni az érintettek, lassan maguk is elhiszik, hogy valami még sincs rendben velük, és ilyenkor tényleg elindulnak azon a lejtőn, amely a szégyenlősséghez, az önbizalomhiányhoz és az alacsony önbecsüléshez vezet.
Ezért a legfontosabb, hogy a hiperérzékenyek először is elfogadják saját magukat, tudatában legyenek annak, hogy az, hogy ők máshogy érzékelik a környezetüket, máshogy dolgozzák fel az őket ért ingereket, az teljesen rendben van. Ez hozzátartozik az ő személyiségjellemzőikhez, amelyet örököltek, és amelynek biológiai okai vannak. Amikor tudatosítják, hogy mikor, mi zavarja őket egy kicsit jobban az átlagosnál, akkor fel is tudnak már előre készülni rá, hogy bizonyos számukra kellemetlen szituációkban, hogyan fognak viselkedni, hogyan fognak reagálni a külvilág ingereire. Amikor maguk a hiperérzékenyek tisztában vannak azzal, hogy ők a szenzoros információkra másokhoz képest intenzívebben reagálnak, könnyebben túltelítődnek azoktól, érzelmileg jobban bevonódnak a körülöttük zajló eseményekbe, és ezáltal hamarabb elérzékenyülnek, akkor lehetőségük van arra is, hogy stratégiákat dolgozzanak ki arra, hogy ilyen esetekben mi a számukra legkedvezőbb megoldás a személyes egyensúlyi állapotuk visszanyerésére. Abban a pillanatban, amikor egy hiperérzékeny személy elfogadja magát, összhangba kerül saját magával, megnő az önbizalma, önértékelése is. Képes lesz beszélni az érzékenységéről, az azzal járó érzéseiről, és el fogja tudni magyarázni társainak, hogy ő, hogyan érzékeli a világot. Annak ellenére meg fogja tudni tenni ezt, hogy a már kialakult sztereotípiákkal szemben kell ezt gyakorolnia. Amikor, egyébként mentálisan egészséges hiperérzékenyeket depressziósnak, vagy szociális fóbiásnak diagnosztizálnak, akkor nagyon is magabiztosnak kell lenniük, hogy úgymond megvédjék saját magukat a kívülről jövő ellenérzésekkel szemben.
Ehhez segít, ha figyelmünket a következő három területre összpontosítjuk:
ELFOGADÁS: fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Ne foglalkozz azokkal, akik meg akarják változtatni a személyiségedet, és ne az legyen a célod, hogy megváltozzál! Minél jobban megérted azt, hogy mi áll az érzékenységed hátterében, minél pontosabban tudatosítod, hogy bizonyos ingerek, szituációk milyen érzéseket, reakciókat váltanak ki belőled, annál jobban fel tudod mérni a saját szükségleteidet, el tudod fogadni a te, belülről jövő igényeidet. Képes leszel rá, hogy azokban a pillanatokban, amikor a legnehezebb higgadtnak, és visszafogottnak látszanod, akkor is megőrizd a nyugalmadat, a biztonságérzetedet.
TUDATOSSÁG: a hiperérzékenyeknek nem nehéz visszavonulni, de nekik is meg kell tanulni, hogy közben tudatosan odafigyeljenek arra, hogy melyek azok a helyzetek, amelyek az átlagosnál jobban túlterhelik őket. Azonosítsd be azokat a dolgokat, amelyek az érzékenységedet fokozzák! Figyeld meg, hogy mikor érzed magad nagyon túlterheltnek, és mikor vagy a legnyugodtabb! Mikor vagy a legkreatívabb, melyek azok a dolgok, amelyek feltöltenek, energetizálnak téged. Fontos, hogy te magad tudatában legyél a saját igényeidnek, és, ha ez már meg van, akkor elkezdhetsz napi szinten, minden pillanatban, amikor csak eszedbe jut, a jelenben is odafigyelni rájuk. Próbálj meg tudatosan is odafigyelni ezekre a pozitív történésekre, érzésekre, gondolatokra egy kicsit megállva, megélve azt a pillanatot, amihez kapcsolódnak. (Pl. ne csak a szükségségletek szintjén hörpintsd fel reggel a kávédat, hanem lassíts le egy kis időre, figyelj az ízére, illatára, hőmérsékletére, figyelj arra, hogy milyen gondolataid merülnek fel a kávéivás közben, milyen kellemes testérzeteid jelennek meg, ahogy kortyolgatod a számodra fontos italt!) Ez a tudatos jelenlét, más szóval mindfulness segíteni fog neked abban, hogy megteremtsd a saját lelki egyensúlyodat.
CSELEKVÉS: azt már tudod, hogy a természet nem pont úgy alkotott meg téged, mint az emberek nagy többségét. Az ajándék viszont ebben az, hogy a te személyiséget sok különleges képességet rejt magában. Amikor olyan dolgokkal foglalkozol, amelyeket igazán szeretsz, akkor a képességeid felerősödnek. Egy kellemes séta közben, valahol a természet lágy ölén, eszedbe juthat egy vers, vagy úgy érezheted, hogy ezt a tájat le kell rajzolnod, meg kell festened. Lehet, hogy egy beszélgetés folyamán felerősödhetnek empatikus, együtt érző képességeid, amellyel kitűnő segítővé, tanácsadóvá válhatsz. Cselekedj úgy, ahogy neked természetes, és ezzel másokat is boldoggá tehetsz!
Elfogadva magunkat hiperérzékeny emberként, harmóniát és elégedettséget tudunk teremteni magunk körül. Megértjük, hogy milyenek is vagyunk a valóságban, és, hogy mire van szükségünk. Ez által hatékonyan tudjuk használni mindennapi életünkben, azokat a képességeket, készségeket, amelyeket az érzékenységünk révén gyakorolhatunk. Ilyenek például az empátia, a figyelmesség, a jó megfigyelőképesség, a kreativitás, a monotonitás tűrése, a pontos tervezés képessége.
Kérlek a bejegyzéseket a forrás megadásával másold!
Ha van kedved, bal oldalon csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapatot építhetünk együtt.
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson az információ!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: