A gondolataink formálnak minket.
Azzá válunk, amit gondolunk.
A tiszta elmét árnyékként követi az öröm, amely soha nem illan el.
Buddha
Életünk nagy részében automatikus gondolatainkon keresztül reagálunk a dolgokra. Ezek az érzelmi, gondolati minták születésünktől kezdve formálódnak elménkben a szerint, hogy a környezetünk hogyan hat ránk, mit tanulunk, milyen tapasztalatokat szerzünk rajta keresztül, a környezet milyen normákat közvetít számunkra, és mi a saját veleszületett személyiségjellemzőink alapján ezekből a tapasztalatokból milyen következtetéseket tudunk levonni.
Amikor elröppen szemünk előtt egy pillangó, mindannyian másra fogunk asszociálni a korábbi tapasztalataink, és az aktuális hangulati állapotunk alapján. Van, aki örömöt fog érezni, van, aki szomorú lesz, és van, akinek fel sem tűnik az a pillangó. Amikor elkezdünk gondolkodni a saját automatikusan megjelenő gondolatainkon, elindulhatunk egy olyan úton, ahol belátjuk, hogy ezeknek a gondolatainknak mekkora a teremtő ereje.
Egy idő után képesek leszünk felismerni azt is, hogy egy-egy pozitív, vagy negatív gondolatot milyen testi érzések kísérnek:
- Kaphatok egy kritikát, ettől hirtelen valami szorongásszerűséget érzek, amellyel egy időben összeszorul a gyomrom, vagy gombócot érzek a torkomban, elkezd remegni a kezem stb.
- Lehet, hogy egy számomra fontos személytől elismerést kapok, és úgy érzem, hogy testem pillekönnyűvé válik, és repülni tudnék az örömtől.
Állj meg egy pillanatra most, figyelj az aktuális gondolataidra, és az azokat kísérő érzelmekre, testi jelekre!
– Boldog vagy? Tárold el ezt az érzést, ezt az érzetet, hogy bármikor elő tudd hívni, amikor szükséged van rá.
– Talán szomorú, búskomor vagy, vagy haragszol valakire? Figyeld meg, hogy ezek az érzések milyen irányba húznak téged? Előreviszik az életedet, vagy inkább csak hátráltatnak? Jól érzed magad a testedben ezekkel az érzésekkel? Ha nem, akkor próbálj változtatni rajtuk. Ha már minden kilátástalan, és nem látod a kiutat, akkor is muszáj valami kis értelmet keresni a dolgok mélyén. Keresned kell valami régi kellemes gondolatot, érzést, amelybe kapaszkodhatsz, amely segít programozni egy kedvezőbb jövőt. Mondhatjuk egyszerűen úgy is, hogy ez az optimizmus. Van, akinél ez veleszületett, és van, akinek tanulni kell, hogy a gondolatait szándékosan, tudatosan a pozitív lehetőségek irányába terelje, mert, ahogy a Buddha idézetben is áll a legelején, a gondolatainknak valóban teremtő ereje van.
A hyperérzékeny emberek nagy része introvertált, ők többet töprengenek magukban, szeretnek hosszasan elgondolkozni, és belső megérzéseik alapján szubjektíven ítélik meg a dolgokat. Nem kívülről várják a visszajelzést, inkább saját magukra hagyatkoznak. Ezen kívül hajlamosak túlérzékenyen reagálni olyan dolgokra is, amelyek mögött nincs semmilyen bántó szándék. Így talán számukra még egy kicsit fontosabb, hogy odafigyeljenek, és felismerjék az automatikus gondolataikat, amely mögött olyan tanult és rögzült sémák, mentális struktúrák állnak, amelyeket automatikusan hívunk elő, és használunk a mindennapi cselekedeteink során, azonos körülmények között mindig ugyan úgy.
A gondolataimon keresztül érzem azt, …
a gondolataimon keresztül látom azt, …
képes vagyok felismerni a gondolataimat,
képes vagyok korrigálni a destruktív gondolataimat,
képes vagyok arra, hogy minden pillanatban uraljam, és számomra kedvező irányba tereljem a gondolataimat.
Kérlek a bejegyzéseket a forrás megadásával másold!
Ha van kedved, bal oldalon csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapatot építhetünk együtt.
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson az információ!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: