Az ősz kettős természete

Az ősznek kettős természete van. Egyrészt elénk tárja az elmúlás, a halál szimbolikáját, másrészt, ahogy a mag szétszóródik, és a földbe kerül, előre vetíti egy új élet kezdetét is. A halál és az újjászületés rítusa sok mindent elindíthat bennünk. A harsány nyár után elkezdünk befele figyelni, előtérbe kerülnek a lelki dolgok az életünkben.

Mondhatjuk azt is, hogy az ősz a nagy elszámolások ideje, ahol elkezdhetjük feldolgozni a veszteségeinket, vagy gondolkozhatunk azon, hogy lelki értékeinket, tudásunkat hogyan örökítsük tovább.

Az ősz a kötődések, függőségek, kötelékek, és az ezektől való el- és leválás témáját hozzák be az életünkbe.

Témák, amik az őszhöz kapcsolódhatnak: 

• búcsúzás
• magány
• veszteségek
• elmúlás érzése
• halálhoz való viszony
• összegzés
• lezárás
• újratervezés kezdete

Az ősz a belső csend időszaka, a magányos csöndes sétáké a bronzszínű természetben, vagy akár a befelé figyelő alkotásé egy-egy esős, borongós szürke hétvégén. Amikor befelé figyelünk, feljöhetnek olyan érzések, emlékek a múltból, amiket még nem dolgoztunk fel, nem integráltunk személyiségünkbe.  Felerősödhetnek depresszív, lehangolt, szorongó gondolataink azon analógia mentén, amelyet a halottak napja környéki időszak közvetít számunkra.  A halál a tehetetlenség érzését válthatja ki belőlünk, még akkor is, ha elfogadjuk annak szükségszerűségét. A tehetetlenség pedig nagyon sok kellemetlen, szorongató érzést indíthat el. Ezért kell egy kicsit megállnunk, és befelé figyelnünk csak saját magunkra. Itt már nincs helye a nyár harsányságának, ez az időszak nem a kifele élésről szól, hanem az analizáló belső csöndről, a miértek megértéséről, életünk rendezéséről.

 A természet is azt üzeni számunkra, hogy ahhoz, hogy majd tavaszi újjászületés megtörténhessen, el kell engedni azokat a lelki dolgokat, amik már nem segítenek, nem szolgálnak minket. A lelki szinten halott dolgokat le kellene tenni olyan könnyedén, ahogy az elsárgult falevelek hullanak, vitorláznak lefelé az anyaföld befogadó mindenségébe. Feszíthet még egy belső bizonytalan érzés, mert egyrészt átérezzük az elengedés, leválás, elválás szükségszerűségét, amely az új világ megszületéséhez elengedhetetlen, másrészt valami mély erő, ragaszkodás, megkövesedett állapot még visszahúzhat minket, hátráltathatja a tovább lepésünket egy új, teljesebb, boldogabb élet irányába.

Egyre korábban lesz sötét odakint, amikor csak a belső fény mutathat nekünk utat. Belül gyullad fény, bennünk kezdődik valami változás, bennünk születik meg valami új. A változás törvényszerű, mindig minden mozgásban, változásban van, még amikor szeretnénk is egy pillanatra megállítani az időt, amikor megélünk teljességgel egy pillanatot, amikor benne vagyunk egy áramlat élményben, az élet akkor is megy tovább a maga természetes körforgásában.

Nem tudjuk nem programozni a jövőt, a kérdés csak az, hogy mit és hogyan programozunk. A sérelmeinket cipeljük tovább, a fájdalomból, veszteségélményből, haragból, keserűségből, szomorúságból táplálkozunk, vagy elhisszük, hogy nekünk is jár a boldogság, és képesek leszünk elengedni mindent, ami visszahúz minket attól, hogy a vágyott életünket élhessük.

Te tudod, hogy mire vágysz? Tudod, hogy mi jelenti, vagy jelenthetné számodra a boldogságot?

Az emberek hajlamosak csak a negatív dolgokon rágódni, és nem jutnak el odáig, hogy elképzeljék, megfogalmazzák maguknak azt, hogy milyen életre vágynak, mi tenné őket boldoggá. Tüskések lesznek, mint a gesztenye héja, amely szorítja magába a gyönyörű fényes egészséges termést. A buroknak azonban egyszer meg kell repedni, a gesztenyének ki kell gurulni, meg kell születni, el kell veszíteni a tüskés héjat, ami eddig lehet, hogy védelmezte őt, de most már hátráltatja. A tüske egyszerre védelmező, de a védekezést, a bezártságot is szimbolizálja.

Kinek ne lennének tüskéi? Gondolkozz kicsit, hogy a tieid miben nyilvánulnak meg! 

Képzeld el azt az életet, amit akkor élhetnél, ha felszabadítanád magad a múltad negatív, káros, lehúzó lenyomataitól! Menj ki a természetbe, csukd be a szemed, lélegezz együtt a fákkal, a folyóval és lásd lelki szemeiddel, ahogy lehullik rólad, és tovaúszik minden múltbéli fájdalom, szomorúság! Képzeletben ültess helyettük új kis boldogság magokat a szívedbe, és gondozd őket szeretettel minden pillanatban, mert eljön a nap, amikor kihajtanak, és megkaphatod, elérheted mindazt, amire vágysz! Csak tegyél érte, szeretettel gondolj magadra! Tedd a szívedre minden nap a kezed, és érezd, ahogy az oda ültetett boldogság magok nőnek, majd kihajtanak, virágba borulnak. Tedd a szívedre minden pillanatban a kezed, ha negatív érzések kerítenének hatalmába, mert ezekből építkezni nem lehet!

Te jelölöd ki az utat, amin járni akarsz! Hagyd, hogy vezessen belső tudatosságod, érzékenységed! 

Kérlek a bejegyzéseket a forrás megadásával másold! 

Ha van kedved, bal oldalon csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapatot építhetünk együtt.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson az információ!