A jelenlegi koronavírus okozta járvány miatt minden ember élete, megszokott napirendje egy időre megváltozik. El kell fogadnunk, hogy bizonyos biztonsági intézkedéseknek megfelelően kell viselkednünk, le kell mondanunk átmenetileg több jól-létünket szolgáló dologról. Szorongást élhetünk meg annak mentén, hogy esetleg megbetegedhetünk egy számunkra ismeretlen vírustól, és nem tudjuk pontosan, hogy milyen lesz a betegség lefolyása, mennyi idő alatt gyógyulunk meg. Sok információt hallunk keringeni a koronavírussal kapcsolatban, amelyeknek egy része vagy nem igaz, vagy nagyon el van túlozva. Úgy érezhetjük, hogy nehéz a sok információ között megtalálni a hiteles, objektív tartalmakat.
Így érthető, ha bizonytalanok vagyunk, feszültebbé válunk egy számunkra előre kiszámíthatatlan, ismeretlen dolog miatt. Amikor valaki beteg lesz, speciális információkra van szüksége családja és maga számára is ahhoz, hogy tudják és megértsék, mi történik vele: hogyan magyarázhatók a megjelenő tünetek, mi a diagnózis, milyen kezelési lehetőségek kínálkoznak, ezeknek milyen esetleges mellékhatásai lehetnek. Ennek hiányában szorongás alakul ki.
A jelen helyzetben is sok a bizonytalanság, ezért nagyobb szükségünk van rá, hogy odafigyeljünk, vigyázzunk egymásra, fegyelmezettebben viselkedjünk, és azon túl, hogy megpróbálunk saját egészségünkre vigyázni, a közösség érdekét is muszáj figyelembe vennünk, mert a koronavírus nem válogat ember és ember között.
Hogyan figyeljünk egymásra, hogyan segítsük egymást nehezebb időkben?
Érdeklődjünk egymás hogylétéről! Ha, egy osztálytársad már egy ideje nem írt, nem jelzett egy apró hangulatjellel sem a közös chat csoportokba, vagy úgy látod, hogy nagyon eltávolodik az osztálytól, kérdezd meg, hogy hogy van, van-e esetleg szüksége valamire! Ne érd be annyival, hogy ő csak egy magának való, visszahúzódó személyiség, mert ebben a helyzetben lehet, hogy nagy szüksége van rá, hogy apró gesztusokat küldj felé!
Nehéz időszak ez nyüzsgő, nagy társasági életet élő extravertált társaidnak is. A “MARADJ OTTHON!” felszólítás rájuk is vonatkozik, amelyre akár szorongással is reagálhatnak. Az extravertált személyiség inkább a külvilág felé fordul, onnan várja folyamatosan a visszajelzést, és akkor érezi jól magát, ha minél több inger éri, viszont az ő mozgástere is nagymértékben korlátozva van most. Szóval kedves introvertáltak, tegyétek le könyveiteket, és írjatok rá extravertált barátaitokra!
Sokszor az is nagyon sokat jelent, ha csak együtt érzően meghallgatjuk a másikat! Tanácsokat csak finoman, körültekintően osztogassunk, sokszor nincs is erre szükség, elég a virtuális jelenlét, az empatikus odafordulás a másik ember felé!
Ha, úgy érzed, hogy a társad bajban van, ne habozz, kérj segítséget egy felnőttől (szülő, iskolapszichológus, tanár, védőnő)!
Egy osztályban sokan vagytok, ne várd meg, hogy más írjon, telefonáljon először! Ha úgy érzed, hogy szükség van rá, azonnal lépj közbe, cselekedj, így elkerülheted, hogy bekövetkezzen az a jelenség, amelyet a szociálpszichológia bámészkodó-hatásnak, vagy járókelő-effektusnak nevez!
Amikor egy helyzet nem egyértelmű, az ösztönünk azt súgja, hogy csináljuk azt, amit a csoport többi tagja, még azon az áron is, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy valakinek nagy szüksége lenne a segítségünkre. Ilyenkor azt feltételezzük helytelenül, hogy ha valóban baj lenne, akkor valaki más már beavatkozott volna. Így mindenki csak vár a másikra, és nem történik semmi. Másrészről ilyenkor megoszlik a felelősség a csoporttagok között, és nem érezzük azt a nyomást, hogy nekünk itt most be kell avatkoznunk, és segítenünk kell.
Próbálj meg elfogadó, ítélkezésmentes hozzáállással fordulni osztálytársaidhoz, barátaidhoz! Mindenki máshogy reagál a feszültségre, és ez a helyzet, amiben most élünk nagyon sok feszültséget hordoz magában.
Kérlek a bejegyzéseket a forrás megadásával másold!
Ha van kedved, bal oldalon csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapatot építhetünk együtt.
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson az információ!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: