Te is szoktál hibázni?

• Szilvia M
• 2020. március 30. hétfő

A szituáció amelyben élünk azzal jár együtt, hogy a személyes, szemtől-szembe levő kapcsolataink száma minimálisra csökken. A virtuális térben dolgozunk, tanulunk, csevegünk ismerőseinkkel, barátainkkal. Most még a pszichológusunkkal is csak online beszélgethetünk. Amikor távolról kommunikálunk egymással könnyebben bírálunk, hibáztatunk másokat,  gyorsabban javítjuk ki a másik hibáit, mintha ezt szemtől szemben tennénk. A távolság, az, hogy nem látjuk szemtől-szemben a másik ember reakcióit, az úgynevezett nonverbális jelek hiánya hatással van a viselkedésünkre. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt leírunk valamit, fogalmazzuk meg mondanivalónkat körültekintően, mérlegelve azt, hogy az az ember, aki olvassa sorainkat, vajon hogyan érzi magát. Egyik oldalon fejlesszük virtuális empátiánkat,  a másikon pedig tanuljunk meg együtt élni kudarcainkkal, az elkövetett hibákkal.

Te is szoktál hibázni?

Hogyan érzed magad, amikor valaki szembesít azzal, hogy milyen hibákat követtél el?

Az, hogy hogyan reagálunk, és hogyan viselkedünk, amikor valaki szembesít a hibáinkkal, a gyengeségeinkkel, sok mindentől függ. Attól például, hogy, amikor kisgyerekek voltunk egy-egy csetlő-botló próbálkozásunkat megszégyenítés követte, vagy bátorítást kaptunk, hogy folytassuk, amit elkezdtünk, és tekintsünk kihívásnak, kalandnak. Lehet, hogy szüleink túl szigorúak voltak velünk, de az is előfordulhat, mindent megengedtek nekünk korlátok, határok nélkül. Ezek, és még sok más kisgyerekkorunkból hozott minta alakítja személyiségünket, és azt, hogy hogyan látjuk a világot, hogyan viselkedünk. Alapvető emberi tulajdonság, hogy szeretnénk pozitívan feltüntetni magunkat, szeretnénk, ha a jó oldalunkat látnák mások. Gond akkor van, amikor már annyira szorong valaki attól, hogy más mit gondol róla, hogyan ítéli meg őt, hogy inkább visszahúzódik, meg se szólal, csak nehogy valami butaságot mondjon. Persze az a mindenható érzés sem a legjobb működési mód, ha valaki azt gondolja magáról, hogy, ő a legszebb, legokosabb, legmenőbb.

Nincs két egyforma ember, viszont van két dolog, amely minden emberre igaz: mindenki követ el hibákat az élete folyamán (1), és hibázni senki nem szeret (2)!

Egyetlen egy dolgot tehetünk, megváltoztatjuk a hozzáállásunkat a hibázáshoz:

• Minden a tanulás során akaratlanul elkövetett hiba lehetőséget ad a növekedésre, azzal, hogy felismerjük azt, önvizsgálatot tarthatunk, mérlegelünk, kijavítunk és fejlődünk.
• Az hibázik csak, aki cselekszik, aki nem fél belevágni új dolgokba, aki nem fél kísérletezgetni. Aki viszont el sem kezdi, az olyan negatív gondolatokkal, hogy „mi van, ha nem sikerül”, az nem is fog belőle tanulni, megáll egy szinten a fejlődése.
• Kerüld, hogy folyamatosan másokhoz hasonlítod magad! Magadnak, magadért állíts fel célokat az életedben, ne azért, hogy mások mindenáron elismerjenek, tiszteljenek. Ezek jönnek majd maguktól, ha te bizonyítottál saját magadnak.
• Ha hibáztál akaratodon kívül, vizsgáld, hogy mire tanít ez téged, majd lépj túl a kellemetlen érzéseiden! A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de formálhatjuk a jövőt.
• Nem attól leszünk vesztesek, hogy hibázunk, hanem attól, ha nem tanulunk a hibákból, nem fejlődünk általuk.
• Lehet, hogy ma te hibáztál, de ettől még holnap te lehetsz a nyertes! 
• Ne azonosítsad magad a hibákkal! Az, hogy nem találtad meg valaminek a helyes megoldását nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottál.
• Hiba és hiba között is óriási különbség van – nem mindegy, hogy valaki azért követ el hibákat, mert kimerült, fáradt, túlhajszolt, vagy azért, mert egyszerűen hanyag, igénytelen a munkájára.
• Mások felett ítélkezni, másokat hibáztatni, megszégyeníteni azonban kerülendő emberi magatartás, viszont mások hibáiból tanulni hasznos dolog.  Másokat segíteni, felemelni, bátorítani, jó irányba terelni, vagy egyszerűen csak megtartani nehéz helyzetükben pedig nemes jellemre vall.
• Nem tanulni a hibáinkból, újra, és újra elkövetni ugyan azt a hibát, arra figyelmeztet minket, hogy valami miatt nem tudunk szemléletet váltani, nem jövünk rá, hogy mit kellene tanulnunk a negatív tapasztalatainkból, hogyan kellene feladni a régi nem túl jól működő rutint. Ezekben az esetekben, célszerű hozzáértő külső segítséget kérni.

“Tudásunk egy csepp. Amit nem tudunk, az egy egész óceán.” – Isaac Newton

 

Kérlek a bejegyzéseket a forrás megadásával másold! 

Ha van kedved, bal oldalon csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapatot építhetünk együtt.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg te is, hogy minél több emberhez eljusson az információ!